London

Ha csak pár napra utazunk a brit fővárosba, érdemes elmerülni a múltban, s felkeresni a leghíresebb műemlékeket. Elmélkedhetünk a Westminster-apátságban, megcsodálhatjuk a Szent Pál-székesegyház kupoláját, és ha nem vagyunk ijedős természetűek, elmehetünk a többek közt a középkor börtön viszonyait bemutató London Dungeonba (mely intézmény leginkább a panoptikum és a szellemvasút jellemzőit viseli magán). A Towert, a londoni várat semmiképp ne hagyjuk ki a programból: ha találunk egy csöndes zugot, ahol nem zavarja meg ábrándozásunkat a látogató nyüzsgése, valóban elhihetjük, hogy” kizökkent az idő”.

Elképzelhetjük, ahogy III. Richard biceg át a hatalmas udvaron ördögi tervet forralva, hallhatjuk a nagytermészetű s hat feleséget elfogyasztó VIII. Henrik gurgulázó kacagását vagy a börtönként szolgáló Bloody Tower (Véres Torony) falai közük kiszűrődő rabok jajszavát.

A Tower falai sok árulást, ármányt és furfangot láttak, nem véletlen, hogy a királyi lakók mellett a hollók is birtokba vették a várat: a hatalmi harcokból kikerülő kegyvesztettek előbb-utóbb akasztófára jutottak, s így a hollók étlapjára kerültek. Végül már a madarak legenda főszereplőivé léptek elő, mely szerint addig áll a brit királyság, míg hollók élnek a Towerben. Így nagyon vigyáznak rájuk: a Ravenmaster, azaz a hollófelügyelő eteti és gondozza őket. A madarak gyűrűket viselnek a lábukon, ezek színe alapján azonosíthatjuk őket (a várban Tábla segít az eligazodásban).

De ha a bőség zavara hatalmába keríteni bennünket, azt se sajnáljuk: akkor is rengeteg érdekességet látunk, ha csak az utcákat járjuk. Az a városrész, ahol a történelmi nevezetességeket megtaláljuk, meglepően kicsi, s az edzett turista akár gyalog is bejárhatja. Ha azonban a kényelmesebb megoldást választjuk, s metróra vagy buszra ülünk, ne hallgassunk megérzéseinkre! A girbegurba utcácskák közt könnyű eltévedni, s az ellentétes irányú közlekedés miatt nehéz eligazodnunk, melyik irányba tartó buszra szálljunk.



Ha földalatti mellett döntünk, tanulmányozzuk a térképet, a tíz metróvonal behálózza a várost, első látásra az összkép meglehetősen kuszának tűnik. De a metrón még eltévedni is érdekes: találhatunk a tizenkilencedik századot idéző, fa mozgólépcsős állomást, és a tudományos-fantasztikus filmek díszletére emlékeztető, hipermodern, csupa acél megállót.

Ha visszatérünk a felszínre, kukkantsunk be a kevésbé forgalmas utcácskákba is! Vörös téglás vagy fehérre meszelt házacskák sorjáznak szigorú rendben, az ajtókon kopogtató, az ablakokban virágláda. S elképzelhetjük, ahogy a csipkefüggöny mögött úgy százötven éve egy borongós délután ötöt út a falióra, s megjelenik az ősz halántékú komornyik, kezében a tálcán teáskanna gőzölög. De vajon ki ül az asztal mellett? James Onedin? Sherlock Holmes? Miss Marple? Mary Poppins?

Mi itt szálltunk meg Londonban.

További londoni szállások, hotelek, szálláshelyek, szállodák itt.